TÖRTÉNET: A telek általában mindig nyomasztóak, hosszúak és sötétek az erdőben, nem volt ez másképp Aaron világrajövetekor sem. A hópelyhek sűrűn szállingóztak azon a napon, de a csecsemőt védte anyja szerető ölelése a hidegtől. Egy farkas lihegése hallatszódott a barlang szájánál, majd egy farkasüvöltés rázta fel a környéket. Az új koronaherceg világrajöttét jelezte ez a hang. Azon a télen sokan elpusztultak a falkából a zsákmányhiány miatt, valamint akkortájt döntöttek úgy, érdemes lenne felkutatni az ófalut, hátha valami nyomra juthatnak az erdő titkával kapcsolatban. Ezek a farkasok sosem tértek vissza.

Aaron már kisgyermekkora óta rettegett az erdőtől, haloványan pulzál még emlékezetében, mikor édesanyjával sétáltak a sötétségben, talpuk alatt ropogott a puha hó, a tájat pedig csendesség lengte körbe. Visszaemlékezve boldogan gondol vissza gyermekkorára, még akkor is, ha a folytonos szorongás végigkísérte azt. Negyedik életévét töltötte abban az évben, mikor megszületett egy tavaszi napon húga, akit egy tavaszkor nyíló virágról, a Primuláról Primrosenak kereszteltek. Aaronhoz hasonló eleven kislány volt, az idő előrehaladtával a két testvér között olyasfajta kötelék alakult ki, ami nem adódik meg bárkinek. Aaron nem félt annyira az erdő rengetegjétől, mikor Prim vele volt, és a húga ugyanígy érezte. Együtt fedezték fel a falka területeit, együtt szedtek édesanyjuknak mezei virágot, együtt kergették a pillangókat a réten, együtt szedték a bogarakat. Elkülönültek a falka többi gyermekeitől, számukra az erdő magányossága elérte, hogy csak ketten legyenek egy világban. Ám egy nap, mikor Aaron lehetett vagy tíz esztendős, a kis Prim pedig hat, egy lepke miatt messzebbre csatangoltak a falka területétől. Anyjukat halottan találták az egyik ófalu környékén, ám holttestén nem voltak hegek, elváltozások, minden porcikája épnek tűnt. Az egyetlen, ami beleégett Aaron emlékezetébe az az üveges szempár, ami egyenesen rámeredt, mintha csak hívná őt magával. A fiú rögtön elszaladt, nem engedte, hogy húga a közelében menjen, amilyen gyorsan csak tudott, értesítette az apját. Attól a naptól fogva minden éjjel rémálmok gyötörték a fiút, zihálva ébredt fel az éjszaka közepén a család barlangjában, minduntalan a barlang szája felé kapva a fejét, attól félve, megjelenik ott anyja, hogy elvigye őt magával. A régesrégen nevető arc álmai miatt egy olyan lénnyé változott, amire ha visszagondol, mai napig elfogja a rémület. Szótlanná vált, egyedül húga nyújtott neki lelki támaszt. Három év múltán sem múltak el ezek a rémálmok, csak annyiban javultak, hogy egyre kevesebbek lettek. Aaron nem tette ki a lábát soha többé a falka területéről azóta, és húgának sem engedte. A szoros kötelék ugyan megmaradt, de a fiú halálsápadt ábrázata miatt a nevetések és a boldog emlékek lassacskán messzi dolgokká váltak. Apjuk sem bírta feldolgozni a fájdalmat, számára a felesége volt a tökéletes társ, bánatát pedig munkájába fojtotta, szinte sosincs egy szabad perce, mindig megpróbálja lekötni a gondolatait, mielőtt felemésztené a fájdalom. Az évek során Aaronból férfi cseperedett, azon a télen, mikor tizenhatodik születésnapját betöltötte, a hó hamar elolvadt, a tavasz pedig hamar beköszöntött a félfarkasok életébe. Prim egyre többet ment el otthonról, mert apjuk úgy találta, hogy ideje megkezdeni Aaron valódi neveltetését, elkezdtődtek a kemény edzések, vadászatok, hogy fia fizikailag is megerősödjön. Egy idő után Aaron megelégelte a dolgot és Primrose után ment, ki akarta deríteni, hova járkál. Nem bízott senkiben, egy farkasban sem, főleg az erdőben nem. A lány a kőkanyon felé ment, ám nem ereszkedett le a mélybe, hanem az erdőben várakozott. Hamarosan egy fiú lépett ki a bokrok közül, akit húga csókkal köszöntött. Aaron résnyire húzott szemekkel figyelte a jelenetet, mikor arra lett figyelmes, hogy a két alak veszekedni kezd, hogy Prim nekicsapódik a fának és elterül a földön. A fiú nem teketóriázott, rögtön átalakult és kérdezés nélkül a magas férfiúnak vetette magát. Prim végül sáros, kócos arccal, kissé megszédülve ugyan, de feltápászkodott, ő is átalakult, majd próbálta szétválasztani bátyját és szerelmét. A dulakodás addig fajult, míg végül az ismeretlen magát Primet lökte le a a mélységbe, a lány teste pedig nagy valószínűséggel ripityára roncsolódott zuhanás közben. A férfi rögtön lesunyta füleit, és bűnbánó tekintettel, halálra fagyva állt meredt lefelé, majd lassan visszaváltozott. Aaron először fel sem fogta, mi történt, csak állt, meredt a sötétségbe, először el sem hitte, hogy mi történt. Hogy az előbb... Az előbb meghalt. Már nincs többé. Valami bekattant az agyában, elvakította a vörös köd, és a férfinek vetette magát. Könnyedén harapta át a torkát farkasalakban, ám nem volt neki ennyi elég, felismerhetetlenségik marcangolta őt. 

Elvette tőle a húgát is. Az egyetlen élő személyt, akit tiszta szívből szeretett. Az erdő ezt teszi. Elvesz tőlünk mindenkit, hogy utána úgy öljön meg, hogy vágyjunk a saját halálunkra.

Az erdő kihozza mindenkiből a valódi énjét. Az erdő kihozza belőlünk az állatot.
 

HOBBIK: hetenként egy nap teljesen egyedül vadászni a falka területén; emberek megfigyelése, tetteik, cselekedeteik elemzése; az erdő járása; titkok kutatása; a mágikus fa megkörnyékezése (gyakorta beszél a növényekhez minden ok nélkül, így a fával is eltársalog, még ha kérdezett is tőle már aznap, úgy gondolja, emiatt kezd lassan megőrülni, amiért a növényekhez beszél); íjászat; futás

KEDVENCEK: az illatos, kellemes dolgok, mint például virágok, vagy édes dolgok; ha senki sem zavarja; ha normálisan viselkednek vele; intelligens emberek; számára egy nő akkor vonzó, ha megvan a magához való esze és komoly; meleg esték; hóesés

GYŰLÖLT DOLGOK: Az erdő. Mélységesen gyűlöli magát az erdőt, és hogy nem tud kijutni belőle. Nem tudja elhagyni - ha képes lenne rá, olyan messze menne, olyan tájakra, ahol senki sem akadhat rá, és új dolgokat ismerne meg; ha valaki naiv és gyermeteg; ha ráakaszkodik; ha számonkérik, mit csinál; kígyók

LEGSZEBB EMLÉK: A húgaival töltött napok. Legszívesebben a közösen tett felfedezéseikre emlékszik vissza, amikor még minden tökéletesnek tűnt.

LEGROSSZABB EMLÉK: Amint anyja élettelen, üveges szemei merednek rá, valamint mikor húgát is elvesztette. Mérhetetlen szomorúság és düh gyülemlett föl benne azon a napon, mintha minden reményforrás kialudt volna számára. 

TITKOK: Mikor megölte a férfit, aki lelökte a húgát, azt tulajdonképpen - élvezte. Örömmel végzett rajta igazságszolgáltatást, úgy érezte, igenis volt joga hozzá. Azóta ha összeakad valakivel, akit meg kell ölnie, szívesen teszi azt. Szívesen öl, úgy érzi, ezzel felsőbbrendűvé válik, valami magasabb életformának, akinek van hatalma a halál fölött. Ez talán szerettei elvesztésének fájdalmával magyarázható.

MITŐL FÉL A LEGJOBBAN: Gyűlüli, ugyanakkor féli is az erdőt. Mintha felemésztené és magához rántaná; a haláltól; szerettei elvesztésétől; az anyja arcától; rémálmoktól; sötétségtől; kígyók

LEGNAGYOBB VÁGYA: Hogy kijuthasson az erdőből. Hátra akarja hagyni ezt az egészet, mert minden az emlékeihez, a szerettei halálához köti. Fél a saját halálától is, és magától az erdőtől is.

KÜLLEM: Magassága átlagkörüli, 176 centiméter körül, ehhez társul vékony testalkata. Emiatt nem igazán látszik rajta, hogy izmos, viszont apja testedzései miatt karjai is egészen formásak, ahogy hasizomban is bővelkedik, lábai pedig a sok futás miatt erősek. Éjfekete hajkoronával lett megáldva, amit édesanyjától örökölt, csakúgy, mint kéken csillogó szemeit. Rangjához illő ruhákban jár, habár az egyszínű, nem feltűnő darabokat jobban kedveli, inkább a minőségre megy rá. Sármos, vonásai még kisfiúsak, ajkai teltek, fejformája leginkább a szögletes és a hosszúkás között mozog. Körbelengi valamiféle sötét aura, ami miatt nem szívesen közelítik meg mások.

FARKASKÉNTI KÜLLEM: Farkasként üti az átlagfölöttit, olyan 165 környékén, hajához hasonlatos koromfekete bundával rendelkezik, ám farkasalakban vörös szemekkel látja a nagyvilágot, nem kéken. Testtartása a zömök és a nyúlánk között van megállapodva, talán pont jó arányban.

TULAJDONSÁGOK: Születésétől fogja makacs jellem, már gyerekként is kissé akaratos személyiség volt, agresszívan reagált, ha nem úgy történt valami, ahogy ő szerette volna. Ugyan a tanácsokat meghallgatja, de az még nem azt jelenti, hogy igazodik is hozzájuk. Spontán, szinte semmit sem tervez előre, döntései teljesen improvizációból adódnak, nála teljesen megszokott, hogy teljesen random egyik napról a másikra letér a szokott útról, csak mert hajtja a kíváncsiság. Nála a makacsság és a kíváncsiság nem éppen a legjobb összetétel, ennek fényében képes faképnél hagyni társait, és önfejűen, saját maga megoldani a rejtélyeket. Sokszor nem látja, hogy csapatban erősebb, gyengéje, hogy mindent egyedül szeretne megoldani, nem kér a csapatmunkából. Hirtelen felindulásból képes bárkinek nekimenni, hamar ki lehet hozni a sodrából, bár az évek során megpróbálta ezt a tulajdonságát elnyomni, mert sokszor keveredett bajba miatta. Viszont barátságos is tud lenni, ha úgy gondolja, az egyén érdemes rá, és felkeltette érdeklődését. Udvarias, egészen addig, míg más emberek nem ütköznek az ő elveivel és szemléletmódjával, normáival. Nem valami könnyen bízik az emberekben, ez talán önfejűségéből is adódik, ám ha valakivel mégis ilyesfajta bensőséges kapcsolat alakulna ki, attól megköveteli, hogy benne is bízzanak. Általában ő az, aki teljesíti az effajta szövetség ráeső részét és a másik fél hamarabb árulja el, viszont az az életben nem fog visszaférkőzni Aaron kegyeibe. Elég hamar elunja magát, mindig új dolgok után néz, nála a dolgok úgy mennek, hogy vagy érdekli valami, vagy nem. Ha pedig nem érdekli, akkor azt nem rest a másik fél tudtára hozni. Célja elérése érdekében bármit képes megtenni, legyen az hazugság, csalás, átverés, színjátszás. Idegenekkel szemben nem érez lelkiismeret-furdallást az ilyen negatív dolgok megtétele után, viszont szeretteinek nem szívesen hazudik, de ha nem akarja bajba keverni az illetőt, akkor megteszi. Ilyen szempontból eléggé önfeláldozó, ha egy szívéhez közel álló ember van veszélyben, inkább eltussolja a dolgokat, és maga, egyedül próbálja elhárítani a veszélyt. Sokszor van rivaldafényben, középpontban, amit a külön utakon járásával ér el, de pontosan tudja, hogy nem a világ közepe, és ezt nem feltűnési viszketegségből teszi, sokszor kényelmetlenül is érinti, mert ha középpontba kerül, bármit is tesz, azonnal lecsapnak rá, és ő szereti háttérben intézni a dolgait. Remek emberismerő, barátain és olyan személyeken, akiket már évek óta ismer, talán mindig ő az első, aki meglátja, hogy valami bántja, Aaronban ilyenkor feltör a kedvesebb énje, és próbál mindent bevetni, hogy felvidítsa az illetőt. Emiatt néha talán túl szőrszálhasogatónak gondolják, épp ezért van, mikor átbeszéli a problémákat mással, és tanácsokkal látja el, vagy csak szimplán érzelmi támaszt nyújt, akinek a vállán bárki kisírhatja magát. Nem könnyű a szemébe hazudni, van egy idegesítő szokása, hogy beszéd közben állandóan a szemedet mustrálja. Emellett még odafigyel a testbeszédre is, hisz az rengeteg mindent elárulhat az adott egyénről. Két lábával szilárdan áll a talajon, nem esik meg gyakran vele, hogy fél méterrel a föld felett jár, teljes mértékben realista. Rá nem lehet hatni holni lélekemelő beszéddel, ő felméri a saját előnyeit és hátrányait az ellenséggel szemben, így taktikázza ki, hogyan győzhetne. A végsőkig is kitart egy harcban, ugyanakkor vitában is. Szörnyűséges egy vitapartner, állandóan a saját igazát szajkózza, nem nyugodtan próbál közelíteni, neki szüksége van, hogy kitombolja az érzelmeit, különben belebetegszik az elfojtott indulatokba. Ugyanakkor belátja, ha netalántán nem neki lenne igaza, de nem igazán tud veszíteni. Fel kell dolgoznia, pár nap durcázás után látja csak be, hogy a másiknak volt igaza. Ereje abban rejlik, hogy bár alábecsülik, de ő tökéletesen tisztában van hibáival, így nem okoz neki gondot, ha esetleg a szemére hányják hiányosságait. Még ha felvág erényeivel is, nem ugrik, ha valaki egy rossz szót is szól róla, mert tudja magáról, hogy milyen. Maximalista, egyszerűen bántja a szemét, ha valaki elszúr egy dolgot, állandóan a tökéletesre törekszik, nála ez kényszeres, mégha a tudatában is van annak, hogy tulajdonképpen senki sem lehet tökéletes. Vannak dolgok, amikhez hű, és élete végéig kitart, ugyanakkor talán idegesítő lehet, ha valami teljesen hidegen hagyja, ara egyáltalán nem fordít figyelmet. Ilyen szempontból flegmtikus, egyik fülén be, másikon meg ki. Idegenekkel szemben szarkasztikus, kedveli az irónia használatát még ismerettségi körében is, előszeretetel hangoztatja mások hiányosságait.  Utálja, ha a szájába rágják a dolgokat, itt is érvényesül makacssága, jobb szereti, ha megtapasztalni a dolgokat, és tanulhat a saját hibájából. Szimpátiáját úgy nyerhetjük meg, ha kedvesen közelítünk felé, de nem úgy bánunk vele, mint egy kisgyerekkel, mert azzal az ellenkezőjét lehet elérni nála. Súlyos ofidiofóbián szenved, vagyis halálosan retteg a kígyóktól. 
AVATAR: Johnny Depp