KAPCSOLATOK: Lisbeth Ashlynn Reynoulds-Baker (keresett kari)

SZÁRMAZÁS: William Reynoulds - A falka előző alfája, aki mindig odaadással viseltetett az összes tag iránt. Olyan volt, mint mindannyiuk apja, számára a falka volt a második családja, és mindent megtett volna értük, akik számítottak rá, akikért felelt. Sheila nagyon szerette és tisztelte ezért apját,. Avery Aurora Reynoulds-Baker - Sokan mondták, hogy Sheila kiköpött anyja, bár ő már nem nagyon emlékszik a szívének kedves vonásokra. Szeretteljes nő volt, aki odaadással nevelte gyermekeit. S bár eleinte nem fűlött a foga ehhez a házassághoz, későbbiekben nagyon megszerette a Lovis falka közösségét. Sheila rengeteg időt töltött vele, mikor még élt. Lisbeth Ashlynn Reynoulds-Baker - Mindössze tizenegy év van köztük, mégis, ez a szakadék eleinte nem számított igazán. Lisbeth szerette húgát, és a mai napig szereti, de a trón átvétele után kénytelen volt megkomolyodnia. Emiatt pedig a két testvér elkülönült egymással, amit Sheila azóta sem tudott pótolni.

TÖRTÉNET: Lehetne boldogabb egy gyerek, ha olyan arcokkal van körülvéve, akik szeretik, s ő viszontszereti őket? Aligha. Sheila magáénak tudhatta a világ legcsodálatosabb szüleit, és egy tizenegy évvel idősebb, gondoskodó nővérkét. Gondtalanul nevelkedett, igazi gyermekként, mindig anyja szoknyája körül legyeskedett, neki nem kellett viselnie az örökösséghez hozzátartozó felelősséget, arra ott volt nővére, az elsőszülött, akit már születése óta arra neveltek, hogy majd egyszer elfoglalja a Lovis falka trónját. Ám ez az álom, melyben nevelkedett, öt-hat éves korában végleg szertefoszlott. Nem emlékszik sokra, hisz ő maga is majdnem életét vesztette azon az éjszakán, ha az a titokzatos idegen meg nem menti őt. Csöndes, hideg éjszaka volt, az alfacsalád összeült, hogy megbeszéljék az aznap történteket, mikor a tisztás másik feléről kiáltozásokat hallottak. William, Sheila apja meghagyta a nőknek, hogy maradjanak itt, ő majd megnézi, mi történt. Vártak, de nem is kellett olyan sokáig, hamarosan már ők is jól látták, mi a probléma. A lángok egészen a fák csúcsáig csapdostak, mint valami sárkány hatalmas nyelve, hogy bekebelezhesse a világot, Avery pedig rögtön férje után akart menni, de nem hagyhatta ott a gyerekeket. Amilyen gyorsan csak tudta, a bétára hagyta őket, majd átváltozva a falka tagjainak segítségére sietett. A tűz már elért a táborhelyhez is, olyan gyorsan terjedt, mintha az lett volna a célja, hogy elérje a kicsi Sheila ruhácskáját is, és magával rántsa a mélybe. Sheila szorosan nővére ruhájába volt kapaszkodva, belsőjét marta a felszabaduló füst, szemei könnybe lábadva, ám valami mégis arra késztette, hogy megkeresse a szüleit. Átváltozott, majd egy óvatlan pillanatban kiugrott nővére kezeiből, aki ijedten kapott testvére után, ám a béta lefogta őt. "Maga egy örökös, Lisbeth, ezt nem felejtheti el, semmilyen helyzetben." Rázta meg a lány vállát, akinek már patakzott a könnye, de bólintott a férfi szavaira, aki ezután fogta magát, és Sheila után eredt. A kicsi lány sokat bolyongott a tűzben, apja és anyja után kiáltva, égették a lángok, folyamatosan köhögött és prüszkölt, körülötte mindenhol fény, úgy érezte, mintha körülvenné, mintha szorítaná, mígnem térdeire rogyott. A látvány akkor beleégett emlékezetébe, szülei már-már elemésztett testét láta maga előtt, édesapja arca már megszenesedve, ám a pár ujjai egymásra voltak fonódva az utolsó percekkor is. Már nem volt ereje sírni sem, szinte teljesen kiszáradt, úgy borult élettelenül szülei holttestére. A legközelebbi dolog, amire emlékezett, hogy egy nyurga alak áll előtte, tízéves forma, épp tüzet csiholt, Sheila pedig hátrálni próbált volna, ám a fa, aminek tövébe fektették, megakadályozta őt ebben. Amint a fiú meglátta, hogy mennyire fél, azonnal eloltotta a tüzet, majd képességét felhasználva csillagokkal halmozta tele a környéket. A vörös csak ámult, viszont túl álmos volt, hogy sokáig figyelhesse az őt körülvevő csodát. Másnap már zötykölődésre ébredt, és mikor kinyitotta szemét, a béta arcát látta maga előtt. A falka életében nagy változás ment végbe. A trónra az alig tizenhatéves Lisbeth lépett, aki bár felnőttnek számított, nem volt egészen érett a feladatra, ez pedig elégedetlenséget szült a megmaradt falkatagok között. Végül a béta ébresztette rá őket, hogy tisztelniük kell az alfacsaládot, és lélekemelő beszédet tartott, hogyha nincsenek a testvérpár szülei, akkor talán az egész falka megsemmisült volna az erdőtűzben. S bár a béta felügyelete alatt, de megkezdődött Lisbeth uralkodása. Sheila egyre magányosabb lett, nővére a történtek után teljesen elhidegült tőle, ahogy mindenki mástól is, egyedül a bétájukkal konzultál rendszeresen. A lány egyre többet császkált el a falka területéről, nem bíta az otthon uralkodó hangulatot, nem bírta feldolgozni, hogy a szülei nincs többé, túl korán rántották bele a felnőttek világába. Az évek teltek, Sheila pedig teljesen elkanászodott, fiatal hölgyként a többi falkatag kölykeivel játszott a sárban és a mocsokban, visszafeleselt a nemeseknek és csúfot űzött belőlük a hátuk mögött, nem félt kimondania a véleményét, elvégre nem tartott attól, hogy majd megfosztják a tróntól. Ő csak egy testvér, Lisbethnek pedig hamarosan úgyis lesznek gyermekei, vagyis nem lesz sokáig örökös. Lisbeth életében egyetlen egy férfi volt, a falka egyik omikrona, aki a legtöbb tagot mentette meg az erdőtűz idején. Egészen két évig voltak együtt, már úgy voltak vele, hogy feleségül megy a fiúhoz, ám egyre többet kezdtek el veszekedni. A férfi gyermekeket akart, hogy bebiztosítsa vérvonalát az uralkodócsaládba, ám Lizzy sehogysem akart teherbe esni. Már a harmincnegyedik életévébe lépett, de nem fogant gyermeke. A férfi végül neki akart támadni a megszégyenült nőnek, ám a béta megölte őt, megmentve ezzel Lisbethet. Az alfanőstény ideje rohamosan csökken, hisz az idő előrehaladtával már kevésbé lesz megfoganóképes, és ha eddig nem sikerült, a későbbiekben mégkisebb lesz ennek az esélye. Ekkor vált mindenkinek világossá, hogy vezetőjük valószínáleg meddő, és sohasem lesz egy férfi sem, aki megtermékenyítené. Sheila ezt a hírt először hitetlenkedéssel fogadta, utána már csak mérges volt nővérére, de végül kitombolta magát távol a falkától. Maga sem tudja, mit akar tenni a helyzettel, tekintve, hogy más nincs, aki érdemes lenne az örökösi címre, szóval nagy valószínűséggel ő lesz a következő trónörökös. Nem akarja hibáztatni nővérét, hisz van elég baja, de tény, hogy megnehezíti a gondtalan életét.

HOBBIK: Szeret az erdőben csatangolni, ilyenkor felszabadultabb lehet s önmaga, új helyeket fedezhet fel. Mondjuk nem mintha annyira megjátszaná magát a falkatagok előtt, mégis, minden szarkasztikáját belevegyíti olyankor mondataiba. Szeret olvasni, érdekes mintájú terméseket gyűjteni, ezenfelül kedveli az elgondolkodtató rejtvényeket, nyomokat követni, szokása kombinálni és mindenre magyarázatot találni, összeesküvés elméletet szülni, megfigyelni az állatokat, elemezni az embereket, és azoknak tetteit, az erdőt felfedezni, különféle extrém dolgokat kipróbálni, mint például úszás a halakkal az ezüst tóban, a pumák, tigrisek közelébe merészkedni, felmászni egy magas fára, és a magasban közlekedni.

KEDVENCEK: A csillagok. Talán gyerekesnek tarthatják emiatt, de rettentően bolondul a tiszta égen látható csillagos égboltért. Megannyi lehetőséget tartogat, és hiszi, hogy szülei is onnan figyelik őt, mint minden őse. Ezenfelül kedvelt állatai a rókák, sokszor hasonlítják őt ezekhez a ravasz állatkákhoz, valamint a pumák, mert olyan nagyok és fenségesek, akár az éjszaka teremtményei is lehetnének. Szereti a szeles időt, az esőt, s az azutáni illatot, a frissen sült péktermékeket, a bogyós gyümölcsöket, az extrém dolgokat. Tökéletesen le lehet venni a lábáról krémes dolgokkal.

GYŰLÖLT DOLGOK: Egyszerűen falra tud mászni a karótnyelt, begyepesedett emberektől, akik nem tudnak élni, és állandóan a felelősségtudatról papolnak neki; az olyan embereket, akik a kisebbeket bántják; helyzetek, amikből nem talál kiutat; reménytelenség; magány

LEGSZEBB EMLÉK: Gyermekkora, mikor még minden tökéletes volt. Mikor a család összeült, együtt rótták a falka területeit, boldogan.

LEGROSSZABB EMLÉK: Mikor meglátta szülei holttestét a tűz rengetegében.

TITKOK: A fiú, aki megmentette az életét. Haloványan emlékszik rá csak, az se biztos, hogy tényleg létezett, lehet, hogy csak a képzelete játszott vele, és a béta menekítette őt ki. De valahol mélyen legbelül úgy érzi, az a fiú valahol még él, és még fognak találkozni. Mégsem említette meg soha senkinek, a bétát sem kérdezte sosem, hogyan találta meg, talán túlságosan fájna neki az igazság, hogy sosem létezett ő, a csillagokkal.

MITŐL FÉL A LEGJOBBAN: Tűz. Mindennél jobban retteg a tűztől, elég, ha valaki meggyújt egy gyufát, neki rögtön összeszorul a torka. Olyan, mintha újra átélné az azon az estén átélteket.

LEGNAGYOBB VÁGYA: Kalandozni. Hogy ne kelljen függnie a falkától, és csak az önös érdekeit nézheti, úgy élve az életét, ahogy ő akarja.

KÜLLEM: Eléggé magas hölgyemény, bár még így sem a legmagasabb. Ehhez társul nyurgasága, kissé tinédzseres alkata, így aligha mondható, hogy nőies testtel rendelkezik. Egy ideig azzal nyugtatta magát, hogy majd megerősödik, de ahogy teltek az évek, erről szép lassacskán le is tett. Nőhöz még éppen illő izmoltsággal rendelkezik, de nincs kidolgozott felsőteste, egyszerűen csak van benne erő. Vörös hajkoronájára nagyon büszke, amivel nővére is rendelkezik, ezt pedig anyjuktól örökölték mindketten. Nem valami hosszú, testvérével ellentétben ő nem szereti, mikor a háta közepéig ér, így általában vállig növeszti csak, majd levágja. Mogyoróbarna szeméért apja génjei felelősek jórészt, amikben csillog az a jól ismert titokzatosság, ami miatt sosem lehetsz igazán biztos benne, hogy komolyan gondolja-e azt, amit mondd. Ruházatilag a férfiasabbakat előnyben részesíti,ami miatt nővére gyakorta dorgálja, ösztönözve őt, hogy viselkedjen nőiesebben, mert különben sosem lesz olyan férfi, aki szemet vetne rá. Arca tökéletes példát ad a hosszúkás arcformájú emberekre, szája ugyan nem annyira telt, mégsem kicsi. Orra nem apró, bár apróbb az átlagnál. Fufruját azért vágatja le, mert szerinte karaktert ad az arcának.

FARKASKÉNTI KÜLLEM: Farkasként tömött, vörös bunda jellemzi, dús, meleg szőrzettel rendelkezik, ami tökéletes a hideg téli estékre. Szemei lilásabban csillognak ilyenkor, emberi mivoltával ellentétben tartássa zömökebb, ebben az alakban is izmos. Itt is kitűnik a nőstény farkasok közül, de kisebb a magasabb hímeknél.

TULAJDONSÁGOK: Igazán összetett lány, sokszor ő sem tudja igazán, mégis mit tesz őszintén, és mit nem. Annyi fele meg kéne felelnie, annyi személyiségjegyet kéne magában hordoznia, hogy úgy érzi, néha már összenyomja ez a sok érzés, ami felgyülemlik benne. Szülei halála után csakis magára számíthatott, egyedüli barátja az erdő volt, ami már sokuknak önmagában furcsa, hisz legtöbb fajtársa féli az erdőt a halálesetek miatt. Makacs és forrófejű, amit egyszer a fejébe vesz, azt mindenáron véghezviszi, nehezen lehet rá hatni észérvekkel, még ha a másiknak igaza is van, őt az nem igazán érdekli. Nem valami emberpárti, elnézve, amint mindenki marja egymást, és a nővérét is ócsárolták csak azért, mert fiatal, számára az emberek olyan aljafaj, ami aligha érdemes életre. Előszeretettel tesz megjegyzéseket másokra, nem tudja magába folytani a véleményét, szarkasztikus szinte minden élethelyzetben. Nem akarja komolyan venni az életet, csak szórakozni akar, ezzel is elfeledtetve magával a múltját, a félelmeit, azt, hogy nővére rá se tud nézni senkire, és hogy nem számíthat senkire. Kalandozó és vakmerő típus, ő nem félti úgy az életét, mint mások, mindent meg szeretne tenni, amire csak lehetősége van. Kissé különc, de szabad szellemű, nem tud korlátok közé szorulni, őt megöli, ha meghallja, hogy muszáj. Kisugárzása alapjában véve ad valami magabiztosságot, vörös haja miatt feltűnő jelenség, amire néha vágyik, néha meg nem. Amiben hisz, azzal kapcsolatban rendíthetetlen, ugyanilyen a szerelemben is. Az emberekkel nem mindig találja meg a közös hangot, legtöbbjük hamar lefárasztja őt, és nem rest csípős megjegyzésekkel tudtára adni ezt az egyéneknek. Nem toleráns, őt nem érdekli, ha szemtelennek, vagy megbotránykoztatónak tartják. Egyedül egy férfiú van, aki nem kergeti ki a világból, mégpedig egy Onyx nemes, ám legnagyobb sajnálatára nem találkoznak sokat. Valami miatt vonzza őt, s bár a férfiú előszeretettel próbálja őt sértegetni, Sheiláról minden lepereg. Valami miatt nem tudja komolyan venni a mondatait, és egyszerre akar tőle távol lenni, de közben meg is akarja ismerni. Fenntartásokkal kezeli őt, nem akar magához közel engedni senkit, elvégre akkor nehezebben válna meg mindentől, bár tényé s való, hogy így se tud nagyon megvállni a címétől, hisz nem hagyhatja cserben egyetlen élő rokonát. Van egy fontos tudnivaló vele kapcsoaltban, mégpedig, hogy poszttraumatikus-szindrómában szenved. Amint megpillantja a tüzet, rögtön maga előtt látja lángokban elégő erdőt, amint felcsap az égig, látja a szülei holttestét, szinte érzi, ahogy a füst mardossa a tüdejét, lélegzetvétele szaggatottá válik és elkapja a sírógörcs. Ezt nem tudja befolyásolni, így próbálja messziről elkerülni ezt a természeti "csodát". Csípős, ám ha valaki szívózni kezd vele, azt pár visszaszólással elintézi, de nem igazán foglalkozik ellenségeivel, nem pazarolja rájuk drága idejét.